Won't you come and put it down on me"
Dalolta a telefonom a Maroon 5 slágerét, ami a barátnőm csengőhangja, Loláé.
-Olivia Shay! Már megint elaludtál? Állásinterjúd lesz!-ordított bele a telefonba. Gyorsan felültem, és ezzel együtt azt is megtapasztaltam, hogy a fejem piszkosul fáj. Megint. Az órára pillantottam. 7:37.
-Francba.-szitkozódtam, mivel 8ra kellenne odaérnem.
-Aha igen, kb.-helyeselt Lola, mire csak a szememet forgattam. Átestem a telefon töltőmön, úgyhogy felordítottam, mire Lola jobbnak látta ha leteszi, és hagy készülődni. Mellesleg én is.
Az első utam a fürdőbe vezetett, ahol villámgyorsan megmosakodtam, a hajamat csak kifésülve hagytam, hogy a vállamra omoljon, felraktam egy minimális sminket, és egy almát felkapva rohantam a szobámba, ahol az előző este már kikészített ruhámat kaptam magamra. Fehér blúz, fekete csőfarmerrel. A tükör elé állva megállapítottam, hogy tökéletesen unalmasan festek. Mindegy. Bekaptam egy szem fájdalomcsillapítót, mert a fejfájásom nem múlt. Lola szerint el kellene mennem orvoshoz, de szerintem semmi szükségem rá. Amúgy is, elég dolgom van így is.
Tavasz eleje volt, szóval egy kardigánt kaptam magamra csupán, és már rohantam is a metróhoz.
Megállva a hatalmas épület előtt felnéztem rá. Na vágjunk bele.
Belépve elmondtam a portásnak miért jöttem, aki pedig széles mosollyal válaszolt is.
-Igen, igen. 5. emelet, 24 ajtó. Mr.Styles már várja önt.
-Köszönöm-erőltettem magamra egy mosolyt. Annyira mű volt itt minden. A portás mosolya, és ez az egész épület. Természetellenes, és normális. Utálom ezt a szót. Normális.
A nagy fehér ajtó előtt állva nagyot sóhajtottam, és benyitottam. Viszont kopogni elfelejtettem, Upsz. Mielőtt beléptem volna, tele voltam önbizalommal. De mikor az ajtót kinyitva megláttam a falnak támaszkodó férfit, azt hittem elájulok, és úgy éreztem, minden bátorságom elszállt. 22 év körüli lehetett, és 190cm magas. Barna haja göndör fürtökben omlott a vállára, és meglehetősen jól állt neki a hossza ellenére. Sőt. Fekete csőfarmert és virágos inget viselt, ami félig ki volt gombolva, így rálátást nyertem tetoválásaira, és kidolgozott felsőtestére. Elképesztően nézett ki.
-Jó napot.-köszürültem meg a torkom,és próbáltam nem elpirulni zöld szemei láttán, melyek engem vizslattak. Lassan sétált felém, és féltem a síri csendben meghallja heves szívdobogásom.
-Üdvözlöm, Harry Styles.-nyújtotta a kezét, és azt hittem elolvadok rekedtes mély hangját hallván.
-Olivia Shay.-ráztam meg a kezét.
-Foglaljon helyet, Miss Shay.-mutatott a székre az asztal előtt, majd ő is leült a sajátjába.-Nos. Akkor térjünk rögtön a lényegre. A munkája nem éppen lesz könnyű. már ha ön kapja. Mindenhova el kell kísérnie majd, telefonjaimat intézni, valamint ha el kell utaznom, magának velem kell tartania. Persze ,ezt mind nem kis fizetésért.
-Értem.-bológattam.
-Hagyja hogy befejezzem, Miss Shay.-szólt rám. Ajkaimba haraptam. Kezdem úgy érezni, mégse olyan tökéletes ez az ember.
-Tehát ez lenne a feladata. Hozott magával valami iratot a tanulmányairól?
-Ebben benne van minden.-csúsztattam elé egy mappát. Semmi különös nincs az életemben. Kijártam az általánost, és gimnáziumban érettségiztem. Jelenleg egy virágboltban dolgozom, de elég nehezen tudom fizetni a lakást abból a fizetésből, ezért jelentkeztem ide. Hosszú percekig olvasgatta csendben a lapokat, majd felnézett belőle. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról.
-Rendben, Miss Shay. Ha van valami, hívom.-állt fel a székéből, és kikisért az ajtóig.
-Viszlát Mr.Styles.-léptem ki az ajtón, Ez több volt mint furcsa. Ez a férfi nem ide tartozik, hiába az ő cége. Rideg, távolságtartó volt a beszéde és a stílusa, a hangja még is meleg és megnyugtató. Vonzott egyben, és tasztított is.
~
Az interjú után még volt műszakom a virágboltban, de utána megígértem Lolának, hogy együtt vacsorázunk. Igazából rajta és Ollyn a (kizárolagosan is CSAK barát) legjobb fiú barátomon kívül nincs senkim. Őket gyerekkorom óta ismerem, és együtt nőttünk fel. Anyám és apám is meghalt 5 éve egy balesetben, szóval 19 éves koromig Loláéknál éltem, és a szülei befogadtak, mint saját lányukat. Soha nem fogom ezt tudni nekik meghálálni.
-Naa, milyen volt az interjú? Mesélj már valamit!-nyaggatott Lola, miközben a rendelt pizzát vágta fel.
-Maga a hely nagyon furcsa. Az egész épület is, és a légkör is, viszont Mr.Styles, a jövőbeli főnököm, már ha felvesznek, más mint a többi ember akit valaha láttam. Azt hiszem eléggé magának való, bár nem tudtam még kiismerni..annyi ho..
-Te Harry Stylesnél voltál interjún??-vágott bele a mondandómba szájtátva.
-Igen.. Miért ki ő?
-Mi az hogy ki ő? Jézusom Olivia! Saját ruhamárkája van, és egy filmben is szerepelt már. Dunkirk, nem rémlik? Együtt néztük!-csóválta a fejét a barátnőm. És akkor beugrott. Tényleg ő az. Lola már régóta oda van érte, és tényleg vagy 5x néztük meg miatta azt a filmet, amin mind azt 5 alkalommal be is aludtam.
-Hát, szerintem nem nagy cucc. Jól néz ki, meg minden, de nem esek tőle hasra.-füllentettem kicsit, a pizzámba harapva. Lola csak legyintett, és elkönyvelt ezt is annak, hogy nem vagyok normális, és ízlésficamom van. Hát ha ő mondja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése